Kérdések jogászoknak Találatok 38

A sportrendezvény szervezője (legtöbbször a hazai klub vagy a szövetség) felelős a rendezvény biztonságáért. Ide tartozik a rendfenntartás megszervezése, a beléptetés ellenőrzése, pirotechnika tilalmának betartatása, illetve adott esetben rendőri jelenlét megkérése. A Sporttörvény és a sportrendezvények biztonságáról szóló kormányrendeletek meghatározzák a létesítményre, a beléptetőrendszerre és a biztonsági szolgálatra vonatkozó előírásokat. Ha mulasztanak, a rendezőt felelősségre vonhatják, és kártérítéssel is tartozhat.

A létesítmények üzemeltetői felelnek azért, hogy biztonságos körülményeket teremtsenek a sportoláshoz, karbantartsák a gépeket, medencéket, biztosítsák a megfelelő figyelmeztető táblákat. Ha a látogató valamilyen hiányosság miatt sérül meg – például rosszul rögzített súlyzógép, csúszós padló, hiányzó mentőfelszerelés –, a létesítmény kártérítési felelősséggel tartozik. Viszont ha a vendég saját hibájából, például szabálytalan használat miatt sérül, nem jár kártérítés.

A szponzori szerződés tartalmazza a felmondási feltételeket. Ha a szerződés idő előtt történő felmondása jogellenes (például nincs felmondási indok), a klub kártérítést követelhet. Ez a várható bevételkiesés, esetleg marketingköltségek. Ha a szerződés megengedi a felmondást indoklás nélkül, a feleknek be kell tartaniuk a felmondási időt. Előfordulhat, hogy a szerződés meghatároz egy kötbért is erre az esetre.

Magyarországon a sportfogadás állami monopóliumú tevékenység, a Szerencsejáték Zrt. működteti a Totót, Tippmixet, stb. A belőle származó bevételek egy részét a kormány a sport támogatására fordítja, például a szakszövetségek működési költségeire vagy utánpótlásra. Emellett a Sporttörvény is rendelkezik arról, hogy bizonyos fogadási típusokból milyen arányban kap részesedést az érintett sportág.

A Sporttörvény rögzíti, hogy hivatásos sportoló az, aki sportszervezetnél vagy sportvállalkozásnál munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban, díjazás ellenében végez sporttevékenységet. Az amatőröknél nincsen rendszeres, a sportból származó bevételük, ők többnyire kedvtelésből, nem kenyérkereseti céllal űzik az adott sportágat. A hivatásos sportolókra külön szerződéses feltételek vonatkoznak, és munkajogi vagy polgári jogi szerződéseikben meghatározott kötelezettségeik, jogköreik vannak.

A szakszövetségek (pl. Magyar Labdarúgó Szövetség, Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége) feladata a sportág szervezése, a versenyrendszerek működtetése, a válogatott összeállítása, továbbá fegyelmi ügyek intézése. A Sporttörvény keretet ad tevékenységüknek, de ők alakítják ki a részletes szabályzatokat, pl. átigazolási és versenykiírási rendszert. A sportolók, edzők és klubok tagjai vagy licence alá tartoznak, így a szakszövetség döntései mindenkire kötelezőek.

A szakszövetségek – például a Magyar Labdarúgó Szövetség – licenc szabályzatot hoznak létre, amely előírja a kluboknak, hogy bizonyos pénzügyi, infrastrukturális és sportszakmai követelményeknek megfeleljenek. Ez alapján adják ki a játékengedélyt, amely nélkül a klub nem indulhat az adott bajnokságban. Ha a klub nem teljesíti az előírt kritériumokat, a licencet megtagadhatják vagy visszavonhatják.

A parasportolók is ugyanúgy részesülnek a Sporttörvény védelméből, és a Magyar Paralimpiai Bizottság koordinálja a versenyrendszerüket. Emellett a fogyatékossággal élők jogait védő jogszabályok is irányadók (pl. akadálymentes létesítmények, speciális sporteszközök használata). A parasportolók kaphatnak állami támogatást, ösztöndíjat, ugyanúgy mint az épeknél. A nemzeti szintű versenyeknél gyakran külön kategóriákat hoznak létre.