Mi történik, ha a turistacsoport szerződésben fix programot köt, de a helyi hatóság közben betiltja a rendezvényt?

Például ha a repülőn túlfoglalás történt, normál esetben kártérítést kap az érintett. De vannak-e esetek, amikor indokolt a beszállásmegtagadás?

Ha egy magyar cég EU-s turistákra céloz, milyen plusz előírások adódnak?

Ha a turista utazik, és eltűnik a poggyásza a járművön, kártérítést követelhet-e az üzemeltetőtől vagy a szervezőtől?

Gyakran előfordul, hogy az utasok már befizették az előleget vagy a teljes díjat egy utazási irodának, majd váratlanul csőd következik be. Ilyenkor az utasok aggódnak, hogy eltűnt a pénzük, és mi lesz a lefoglalt úttal. A jogszabály előírja, hogy legyen megfelelő vagyoni biztosíték a szervezőnél, illetve a legtöbb esetben a különböző biztosítók is bevonhatók.

A turizmusjog egy összetett jogterület, mely többféle jogszabályból áll össze, ideértve az utazási szolgáltatások nyújtását, a vendéglátást, a közlekedési előírásokat és a fogyasztóvédelmet is. Sokan nem tudják, hogy a turizmussal kapcsolatos szerződéseket és jogvitákat nem egyetlen, önálló törvény rendezi, hanem többféle hatályos jogszabály kereszteződésében találjuk meg a vonatkozó előírásokat, például a Polgári Törvénykönyv, a kereskedelmi törvények, a rendeletek és EU-s irányelvek segítségével. Ezért érdemes áttekinteni a vonatkozó hazai és uniós szabályokat, ha bármilyen turisztikai szolgáltatásról esik szó.

A szálláshelyek, légitársaságok, utazási irodák sok személyes adatot gyűjtenek: nevek, útlevélszámok, bankkártyaadatok. Hogyan biztosíthatják, hogy ez ne sértse az ügyfelek adatvédelmét?

Sok esetben a prospektusban szereplő információ nem felel meg teljesen a valóságnak. Milyen jogi kötelező elemek és a valótlan adatok következményei?

Elsőre nem tűnhet nagy problémának, de előfordul, hogy a vendég anyagi kárt szenved, mert plusz belépőket vesz, vagy rossz időpontra szervez valamit. Van-e jogi következménye az idegenvezető téves információinak?

Az utas néha keveri a repülőjáratok uniós szabályait (pl. 261/2004/EK rendelet) és a szervezett utazásokon alapuló kompenzációt. Hogyan kell ezeket szétválasztani?