Mire figyeljünk, ha „timeshare” vagy üdülőhasználati jogot kínálnak külföldön?

A szálláshelyek, légitársaságok, utazási irodák sok személyes adatot gyűjtenek: nevek, útlevélszámok, bankkártyaadatok. Hogyan biztosíthatják, hogy ez ne sértse az ügyfelek adatvédelmét?

Ha egy magyar cég EU-s turistákra céloz, milyen plusz előírások adódnak?

Hova lehet fordulni, ha a hotel nem reagál?

A turizmusjog egy összetett jogterület, mely többféle jogszabályból áll össze, ideértve az utazási szolgáltatások nyújtását, a vendéglátást, a közlekedési előírásokat és a fogyasztóvédelmet is. Sokan nem tudják, hogy a turizmussal kapcsolatos szerződéseket és jogvitákat nem egyetlen, önálló törvény rendezi, hanem többféle hatályos jogszabály kereszteződésében találjuk meg a vonatkozó előírásokat, például a Polgári Törvénykönyv, a kereskedelmi törvények, a rendeletek és EU-s irányelvek segítségével. Ezért érdemes áttekinteni a vonatkozó hazai és uniós szabályokat, ha bármilyen turisztikai szolgáltatásról esik szó.

Ezek a szolgáltatások gyakran kiegészítő jellegűek, kevésbé vannak külön szabályozva, mint egy csomagút. Mégis, a fogyasztóvédelmi és a Polgári Törvénykönyv szerződési szabályai érvényesek rájuk is. Hogyan?

Ez kihat a turisztikai cég hírnevére, vendégek elmaradhatnak. Van-e jogorvoslat a valótlan állítások ellen?

Az európai és hazai jogszabályok előírják, hogy a légitársaságok, vasúti szolgáltatók és egyéb közlekedési vállalkozások kötelesek segíteni a mozgásukban korlátozott, vagy egyéb fogyatékossággal élő embereket. Ez lehet speciális segítség a beszálláshoz, külön ülések, ingyenes segédeszköz-szállítás. De milyen esetekben kérhet a szolgáltató felárat, és mikor köteles ingyen teljesíteni a segítséget?

Például, ha az utazás során egy ígért fakultatív kirándulás elmarad, vagy a hirdetett szálloda helyett máshová viszik őket, milyen jogorvoslatot kaphatnak az érintettek?

Beszélnünk kell a számlázásról, az IFA-ról (idegenforgalmi adó), s a NAV-nál történő bejelentésről. Mit tegyen a vállalkozó?