Hogyan érdemes szerződést kötni az idegenvezetővel vagy utaskísérővel?

Pl. ha egy karnevál elmarad biztonsági okokból. Ki viseli a kockázatot?

Sokan szenvedtek már „klubtagság” csapdáitól, rejtett költségekkel, nehezen lemondható szerződésekkel. Hogyan szabályozza ezt a törvény?

Van-e valami korlát, hogy ne vezessen félre a „hagyományőrző” vagy „autentikus” jelző túlzott használata?

A turisták gyakran nem értik, miért kell külön adót fizetni a szállás mellett. Hogy és miért szedik ezt?

A turizmusjog egy összetett jogterület, mely többféle jogszabályból áll össze, ideértve az utazási szolgáltatások nyújtását, a vendéglátást, a közlekedési előírásokat és a fogyasztóvédelmet is. Sokan nem tudják, hogy a turizmussal kapcsolatos szerződéseket és jogvitákat nem egyetlen, önálló törvény rendezi, hanem többféle hatályos jogszabály kereszteződésében találjuk meg a vonatkozó előírásokat, például a Polgári Törvénykönyv, a kereskedelmi törvények, a rendeletek és EU-s irányelvek segítségével. Ezért érdemes áttekinteni a vonatkozó hazai és uniós szabályokat, ha bármilyen turisztikai szolgáltatásról esik szó.

Gyakran halljuk, hogy természeti katasztrófák, háborús helyzet, járvány kapcsán az utazási irodák vagy a vendégek hivatkoznak „vis major”-ra, hogy mentesüljenek a szerződéses kötelezettségek alól. Mik a feltételek?

Ha a turista utazik, és eltűnik a poggyásza a járművön, kártérítést követelhet-e az üzemeltetőtől vagy a szervezőtől?

A vidéki szállásadókra is vonatkoznak a normál vendéglátási előírások, vagy van eltérés?

Például ha a repülőn túlfoglalás történt, normál esetben kártérítést kap az érintett. De vannak-e esetek, amikor indokolt a beszállásmegtagadás?