Mi történik akkor, ha az utazásszervező csődbe megy vagy váratlanul megszűnik?

Az utasok gyakran arra számítanak, hogy minden fogyasztásuk benne van az árban, de utólag pluszdíjak merülnek fel. Hogyan kerülhető el a félrevezető reklám, és milyen kötelezettségei vannak az utazásszervezőnek?

A turizmusjog egy összetett jogterület, mely többféle jogszabályból áll össze, ideértve az utazási szolgáltatások nyújtását, a vendéglátást, a közlekedési előírásokat és a fogyasztóvédelmet is. Sokan nem tudják, hogy a turizmussal kapcsolatos szerződéseket és jogvitákat nem egyetlen, önálló törvény rendezi, hanem többféle hatályos jogszabály kereszteződésében találjuk meg a vonatkozó előírásokat, például a Polgári Törvénykönyv, a kereskedelmi törvények, a rendeletek és EU-s irányelvek segítségével. Ezért érdemes áttekinteni a vonatkozó hazai és uniós szabályokat, ha bármilyen turisztikai szolgáltatásról esik szó.

A szálláshelyek, légitársaságok, utazási irodák sok személyes adatot gyűjtenek: nevek, útlevélszámok, bankkártyaadatok. Hogyan biztosíthatják, hogy ez ne sértse az ügyfelek adatvédelmét?

Megesik, hogy tizenévesek jelentkeznek nyári táborba, de a szülők tudta nélkül foglalnak. Jogszerű ez? Mi a helyzet a törvényben?

Például, ha egy rendelet megtiltja a külföldi vendégek fogadását vagy korlátozza a wellness-nyitvatartást, keletkeznek-e kártérítési igények?

Gondolok itt a belépőjegy visszaváltására, a biztonsági feltételekre, a fogyasztói panaszkezelésre. Ezek a rendezvények is a turizmus fontos szeletét alkotják.

Gyakran halljuk, hogy természeti katasztrófák, háborús helyzet, járvány kapcsán az utazási irodák vagy a vendégek hivatkoznak „vis major”-ra, hogy mentesüljenek a szerződéses kötelezettségek alól. Mik a feltételek?

Kell-e a cégnek teljesítenie az ingyenes utat, vagy hivatkozhat tévedésre?

Pl. ha egy karnevál elmarad biztonsági okokból. Ki viseli a kockázatot?