Mi történik akkor, ha az utazásszervező csődbe megy vagy váratlanul megszűnik?

Gyakran halljuk, hogy természeti katasztrófák, háborús helyzet, járvány kapcsán az utazási irodák vagy a vendégek hivatkoznak „vis major”-ra, hogy mentesüljenek a szerződéses kötelezettségek alól. Mik a feltételek?

Sokan szenvedtek már „klubtagság” csapdáitól, rejtett költségekkel, nehezen lemondható szerződésekkel. Hogyan szabályozza ezt a törvény?

Ez egy fontos szakma a turizmusban, de gyakran nem tisztázott, hogy az idegenvezető alvállalkozó-e, vagy alkalmazott, és milyen felelősséget visel. Milyen szerződési formák léteznek, s mi a szerepe a megbízónak?

Ez kihat a turisztikai cég hírnevére, vendégek elmaradhatnak. Van-e jogorvoslat a valótlan állítások ellen?

Az utazásszervező (tour operator) az, aki a turisztikai csomagokat összeállítja, szerződést köt az utasokkal, és felelős azok teljesítéséért. Az utazásközvetítő ezzel szemben általában csak közvetít szolgáltatásokat – például repülőjegyet, szállást foglal –, de nem feltétlenül ő a végső szolgáltató. A jogszabályok szerint eltérő kötelezettségeik és felelősségi köreik vannak, különösen, ha panasz vagy kártérítési igény merül fel az utas részéről.

Néha a közvetítő cég csak átutalja a fogyasztó pénzét a tényleges szolgáltatóknak. Hogyan befolyásolja ez a felelősségi kört?

A szálláshelyek, légitársaságok, utazási irodák sok személyes adatot gyűjtenek: nevek, útlevélszámok, bankkártyaadatok. Hogyan biztosíthatják, hogy ez ne sértse az ügyfelek adatvédelmét?

A csődvédelem és az utasok pénzének biztonsága érdekében az utazásszervezőknek bizonyos biztosítási vagy vagyoni biztosítékot kell nyújtaniuk. Ez lehet például pénzügyi letét vagy felelősségbiztosítás. Ezen kívül az utazási irodáknak is lehet utasbiztosítási ajánlatuk, de nem kötelező, hogy az utas azt megkösse. Vajon mi az utas érdeke, és mire figyeljen a szerződés megkötésekor?

Ha egy oldalon téves, félrevezető adatokat közölnek a hotelekről, ki felel?