Hogyan viszonyul a turizmusjog a vendéglátóipari vállalkozásokra vonatkozó higiénés és biztonsági előírásokhoz?

Van-e valami korlát, hogy ne vezessen félre a „hagyományőrző” vagy „autentikus” jelző túlzott használata?

Ez kihat a turisztikai cég hírnevére, vendégek elmaradhatnak. Van-e jogorvoslat a valótlan állítások ellen?

Sok esetben a prospektusban szereplő információ nem felel meg teljesen a valóságnak. Milyen jogi kötelező elemek és a valótlan adatok következményei?

Mondjuk a panzió fenntartja a szobát, de az illető nem érkezik, előleget sem fizetett. Mit lehet tenni?

A turizmusjog egy összetett jogterület, mely többféle jogszabályból áll össze, ideértve az utazási szolgáltatások nyújtását, a vendéglátást, a közlekedési előírásokat és a fogyasztóvédelmet is. Sokan nem tudják, hogy a turizmussal kapcsolatos szerződéseket és jogvitákat nem egyetlen, önálló törvény rendezi, hanem többféle hatályos jogszabály kereszteződésében találjuk meg a vonatkozó előírásokat, például a Polgári Törvénykönyv, a kereskedelmi törvények, a rendeletek és EU-s irányelvek segítségével. Ezért érdemes áttekinteni a vonatkozó hazai és uniós szabályokat, ha bármilyen turisztikai szolgáltatásról esik szó.

Sokan hallották már a „utazási csomag” kifejezést, de nem mindig egyértelmű, hogy mikor beszélünk ilyen csomagról. A 2015/2302/EU irányelv és a vonatkozó hazai szabályok szerint az minősül utazási csomagnak, ha legalább két különböző típusú szolgáltatást – például szállást, közlekedést, egyéb turisztikai szolgáltatást – együttesen értékesítenek egyetlen díj ellenében, és az legalább 24 órás vagy éjszakai szállást is tartalmaz.

Pl. ha egy karnevál elmarad biztonsági okokból. Ki viseli a kockázatot?

Ezek a szolgáltatások gyakran kiegészítő jellegűek, kevésbé vannak külön szabályozva, mint egy csomagút. Mégis, a fogyasztóvédelmi és a Polgári Törvénykönyv szerződési szabályai érvényesek rájuk is. Hogyan?

Ha egy magyar cég EU-s turistákra céloz, milyen plusz előírások adódnak?