Mi a helyzet a kiskorú sportolók védelmével és a korhatáros versenyeken való részvétellel?

A parasportolók is ugyanúgy részesülnek a Sporttörvény védelméből, és a Magyar Paralimpiai Bizottság koordinálja a versenyrendszerüket. Emellett a fogyatékossággal élők jogait védő jogszabályok is irányadók (pl. akadálymentes létesítmények, speciális sporteszközök használata). A parasportolók kaphatnak állami támogatást, ösztöndíjat, ugyanúgy mint az épeknél. A nemzeti szintű versenyeknél gyakran külön kategóriákat hoznak létre.

Szellemi tulajdon alatt a védjegyek, szerzői jogok, ipari minták stb. értendők, amelyeket a sportban is használhatnak (például klubcímerek, logók, kabalák). A sportszövetségek gyakran regisztrálnak védjegyeket saját versenyeik vagy márkáik (pl. „NB I” vagy „Magyar Kupa”) védelmére, és az engedély nélküli használat ellen fellépnek. A védjegyoltalom és a szerzői jogi oltalom eltérő jogalapon nyugszik, de mindkettő a jogtulajdonost védi a jogosulatlan kereskedelmi felhasználással szemben.

A tehetséggondozás az utánpótlás korosztályok felkutatását, képzését, fejlődésük követését jelenti. A magyar állam és a sportági szakszövetségek különböző ösztöndíjakat, sportiskolai programokat, akadémiákat működtetnek erre. A TAO támogatások (társasági adókedvezmény) is a sportfejlesztésre irányulnak, amelyekből utánpótlás-nevelést is lehet finanszírozni.

A nemi identitás és a hátrányos megkülönböztetés tilalma az egyenlő bánásmódról szóló törvényből és az Alaptörvényből vezethető le. Ezen túlmenően a sportági szövetségeknek is úgy kell kialakítaniuk a versenykiírásokat, hogy ne legyen indokolatlan diszkrimináció. Nemzetközi szinten (pl. IOC irányelvek) is léteznek szabályok a transznemű sportolók részvételére, például hormonális feltételek. Magyarországon a szakszövetségek ennek megfelelően alakítják ki a kritériumokat.

Bizonyos sportágakban vagy versenyek részvételéhez előírja a szövetség, hogy a sportolónak rendelkeznie kell baleset- és egészségbiztosítással. A Sporttörvény közvetlenül nem teszi kötelezővé, de a szövetségek saját szabályzataikkal gyakran követelik. A profi klubok sokszor csoportos balesetbiztosítást kötnek a játékosokra, illetve felelősségbiztosítást is fenntartanak, ami a nézők felé fennálló kockázatot fedi.

A fair play elv a tisztességes és korrekt versenyzést jelenti, magában foglalva a sportszerűséget, a másik fél és a játékvezető tiszteletét. Jogilag az érintett szakszövetségek és a Sporttörvény is tükrözik ezt az elvet. Noha nincs külön 'fair play törvény', a sportszabályzatokban rögzített fegyelmi rendelkezések (például durva játék, csalás, dopping) mind a fair play megóvására szolgálnak.

A sportrendezvény szervezője (legtöbbször a hazai klub vagy a szövetség) felelős a rendezvény biztonságáért. Ide tartozik a rendfenntartás megszervezése, a beléptetés ellenőrzése, pirotechnika tilalmának betartatása, illetve adott esetben rendőri jelenlét megkérése. A Sporttörvény és a sportrendezvények biztonságáról szóló kormányrendeletek meghatározzák a létesítményre, a beléptetőrendszerre és a biztonsági szolgálatra vonatkozó előírásokat. Ha mulasztanak, a rendezőt felelősségre vonhatják, és kártérítéssel is tartozhat.

Amikor egy amatőr sportoló úgy dönt, hogy professzionálisként kívánja folytatni, lényeges szempont a szakszövetség átigazolási szabályainak betartása. Ha egy klub szerződést kínál neki, és a játékos elfogadja, a státusza professzionálisra módosul. Ebben az esetben a korábbi amatőr egyesületnél fennálló jogviszony megszűnik, és az új klub megkötheti vele a profi szerződést. Előfordulhat, hogy a korábbi egyesület kompenzációt kér, ha befektetett a sportoló képzésébe.

Elsősorban meg kell nézni, hogy a sportoló milyen szerződéses jogviszonyban áll a klubbal: munkaviszony vagy polgári jogi szerződés. Ha munkaviszonyban van, munkaügyi perben érvényesítheti bérkövetelését. Ha polgári jogi (megbízási) szerződése van, polgári bírósághoz fordulhat. Ezenfelül a sportszövetség szabályzatai is lehetnek relevánsak, és a fegyelmi bizottság is elrendelheti a klub büntetését.