Végezetül, hogyan fejlődik a sportjog jövője Magyarországon, és milyen kihívások várhatók?

A Sporttörvény rögzíti, hogy hivatásos sportoló az, aki sportszervezetnél vagy sportvállalkozásnál munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban, díjazás ellenében végez sporttevékenységet. Az amatőröknél nincsen rendszeres, a sportból származó bevételük, ők többnyire kedvtelésből, nem kenyérkereseti céllal űzik az adott sportágat. A hivatásos sportolókra külön szerződéses feltételek vonatkoznak, és munkajogi vagy polgári jogi szerződéseikben meghatározott kötelezettségeik, jogköreik vannak.

A Sport Állandó Választottbíróság (SÁV) speciális szerv, amely dönthet a sportági jogvitákban: például átigazolási viták, szerződéses követelések, fegyelmi ügyek, doping- vagy versenytilalom-kérdések, ha a szabályzat így rendelkezik vagy a felek abban állapodtak meg. A választottbírósági eljárás gyorsabb és szakmaibb lehet, mint a rendes bíróság.

A sportrendezvény szervezője (legtöbbször a hazai klub vagy a szövetség) felelős a rendezvény biztonságáért. Ide tartozik a rendfenntartás megszervezése, a beléptetés ellenőrzése, pirotechnika tilalmának betartatása, illetve adott esetben rendőri jelenlét megkérése. A Sporttörvény és a sportrendezvények biztonságáról szóló kormányrendeletek meghatározzák a létesítményre, a beléptetőrendszerre és a biztonsági szolgálatra vonatkozó előírásokat. Ha mulasztanak, a rendezőt felelősségre vonhatják, és kártérítéssel is tartozhat.

A sportszerződésekben a felek általában rögzítik a sportoló vagy edző szakmai feladatait, az edzésmunkát, a mérkőzéseken való részvételt és egyéb teendőket, valamint a fizetést, juttatásokat. Ezek a szerződések sok esetben munkaszerződésnek minősülnek, de a Sporttörvény és a szakszövetségi előírások sajátos szabályokat hoznak be, például a versenyzési jog átadását, a fegyelmi vagy átigazolási szabályok elfogadását. A szerződések többnyire meghatározott időre köttetnek (szezonok).

Az Alaptörvény és az egyenlő bánásmódról szóló törvény kimondják a nemi megkülönböztetés tilalmát, ami a sportban is érvényes. A Sporttörvény és a szakszövetségek szabályzatai sem tehetnek különbséget a női és férfi sportolók között a versenyhez való hozzáférésben, az edzésfeltételekben, vagy a díjazásban, kivéve, ha a sport sajátosságai indokolják a nemek szerinti elkülönítést. A bérbeli diszkrimináció tiltott, ha azonos teljesítményről van szó.

A magyar jogban a kiskorúak védelme kiemelt jelentőségű. A Sporttörvény, illetve a gyermekvédelmi szabályok előírják, hogy a kiskorúak nem dolgoztathatók túl, edzés- és versenylehetőségeik nem korlátozhatják túlzottan tanulmányaikat. A szövetségek gyakran korosztályos bajnokságokat működtetnek, ahol adott életkor felett lehet csak részt venni. Szigorú szabályok vonatkoznak a gyermek sportolók átigazolására is, hogy ne éljenek vissza velük.

A profi sportolók bérjövedelme ugyanúgy adóköteles, mint más munkavállalóké, az SZJA törvény szerint. Ha valaki munkaviszonyban van a klubnál, a klub munkáltatóként levonja a járulékokat és az adót. Ha megbízás alapján dolgozik, akkor önadózóként kell teljesíteni az adókötelezettséget. Egyes kiemelt sportolók számára léteznek speciális adókedvezmények, vagy KATA lehetőség, de ez szigorú feltételekkel bír.

Magyarországon az Egészségügyi törvény, valamint a nemdohányzók védelméről szóló törvény szabályozza a zárt légterű nyilvános helyeken és bizonyos szabadtéri területeken a dohányzás tiltását. A stadionokban, sportcsarnokokban rendszerint tilos a dohányzás a lelátókon és a zárt részeken. Emellett a sportrendezvényeket szervező klubok további korlátozásokat vezethetnek be.

A szakszövetségek – például a Magyar Labdarúgó Szövetség – licenc szabályzatot hoznak létre, amely előírja a kluboknak, hogy bizonyos pénzügyi, infrastrukturális és sportszakmai követelményeknek megfeleljenek. Ez alapján adják ki a játékengedélyt, amely nélkül a klub nem indulhat az adott bajnokságban. Ha a klub nem teljesíti az előírt kritériumokat, a licencet megtagadhatják vagy visszavonhatják.