Milyen adózási szabályok vonatkoznak a hivatásos sportolók jövedelmére?

A Sporttörvény rögzíti, hogy hivatásos sportoló az, aki sportszervezetnél vagy sportvállalkozásnál munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban, díjazás ellenében végez sporttevékenységet. Az amatőröknél nincsen rendszeres, a sportból származó bevételük, ők többnyire kedvtelésből, nem kenyérkereseti céllal űzik az adott sportágat. A hivatásos sportolókra külön szerződéses feltételek vonatkoznak, és munkajogi vagy polgári jogi szerződéseikben meghatározott kötelezettségeik, jogköreik vannak.

Szellemi tulajdon alatt a védjegyek, szerzői jogok, ipari minták stb. értendők, amelyeket a sportban is használhatnak (például klubcímerek, logók, kabalák). A sportszövetségek gyakran regisztrálnak védjegyeket saját versenyeik vagy márkáik (pl. „NB I” vagy „Magyar Kupa”) védelmére, és az engedély nélküli használat ellen fellépnek. A védjegyoltalom és a szerzői jogi oltalom eltérő jogalapon nyugszik, de mindkettő a jogtulajdonost védi a jogosulatlan kereskedelmi felhasználással szemben.

A Sport Állandó Választottbíróság (SÁV) speciális szerv, amely dönthet a sportági jogvitákban: például átigazolási viták, szerződéses követelések, fegyelmi ügyek, doping- vagy versenytilalom-kérdések, ha a szabályzat így rendelkezik vagy a felek abban állapodtak meg. A választottbírósági eljárás gyorsabb és szakmaibb lehet, mint a rendes bíróság.

A Sporttörvény részletesen meghatározza, hogy milyen formában alapíthatók és működtethetők sportegyesületek és sportvállalkozások. Előírja a létrehozáshoz szükséges feltételeket (alapszabály, tagok, célkitűzések), a különböző szervezeti formákat (egyesület, kft., rt.), a vezető tisztségviselők felelősségét, valamint a pénzügyi és beszámolási kötelezettségeket. Ezen felül azt is rögzíti, hogy a sportszervezeteket mennyiben befolyásolják a szakszövetségi szabályok.

A fair play elv a tisztességes és korrekt versenyzést jelenti, magában foglalva a sportszerűséget, a másik fél és a játékvezető tiszteletét. Jogilag az érintett szakszövetségek és a Sporttörvény is tükrözik ezt az elvet. Noha nincs külön 'fair play törvény', a sportszabályzatokban rögzített fegyelmi rendelkezések (például durva játék, csalás, dopping) mind a fair play megóvására szolgálnak.

A szakszövetségek (pl. Magyar Labdarúgó Szövetség, Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége) feladata a sportág szervezése, a versenyrendszerek működtetése, a válogatott összeállítása, továbbá fegyelmi ügyek intézése. A Sporttörvény keretet ad tevékenységüknek, de ők alakítják ki a részletes szabályzatokat, pl. átigazolási és versenykiírási rendszert. A sportolók, edzők és klubok tagjai vagy licence alá tartoznak, így a szakszövetség döntései mindenkire kötelezőek.

Általában a nemzetközi sportjogi vitákban a felek elfogadják a nemzetközi választottbíróság (CAS) hatáskörét. De ha a vita Magyarországon is releváns (pl. magyar játékossal vagy magyar rendezvénnyel kapcsolatos), a magyar bíróság dönthet a joghatóság kérdéséről. Ha a felek aláírták, hogy a magyar bíróságot illetik a jogviták, akkor a külföldi klubnak meg kell jelennie a magyar eljárásban.

Egyéni sportban, például teniszben, a sportoló maga felel a szabályok betartásáért, és ha durva, veszélyes cselekményt követ el, polgári és fegyelmi felelősségre vonható. Csapatsportban (foci, kézilabda) szintén a vétkes játékost büntetik elsődlegesen, de a csapat is kaphat szankciót (pl. csapatsport fegyelmi pontlevonás). A polgári jogi kártérítés is fennáll, ha a sértett játékos bizonyítja, hogy a másik fél szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozott kárt.