Mit jelent a fair play elve a magyar sportjogban, és van-e jogi szankciója a megsértésének?

A Sporttörvény utal a hivatásos sportolók átigazolásának közvetítésére, de a részletszabályokat általában a szakszövetségek rögzítik. A FIFA például a labdarúgásban licencelt ügynöki rendszert vezetett be (korábban Players' Agent, most Football Agent), amelynek célja, hogy az ügynökök szakmailag felkészültek és erkölcsileg megbízhatók legyenek. A magyar labdarúgásban a MLSZ is fenntart szabályokat az ügynökök nyilvántartására és díjazására.

A kettős karrier azt jelenti, hogy a sportoló magas szinten űzi a sportot, miközben tanulmányokat is folytat, vagy más szakmai pályára készül. A Nemzeti Köznevelési és felsőoktatási törvények lehetővé teszik a tanulmányi kedvezményeket (rugalmas órarend, vizsgák halasztása) élsportolók számára. A Sporttörvény pedig támogatja, hogy a sportszervezetek is segítsék a sportolók oktatását és pályaváltását.

A szponzori szerződés tartalmazza a felmondási feltételeket. Ha a szerződés idő előtt történő felmondása jogellenes (például nincs felmondási indok), a klub kártérítést követelhet. Ez a várható bevételkiesés, esetleg marketingköltségek. Ha a szerződés megengedi a felmondást indoklás nélkül, a feleknek be kell tartaniuk a felmondási időt. Előfordulhat, hogy a szerződés meghatároz egy kötbért is erre az esetre.

A sportjog Magyarországon többféle törvény és rendelet keretei között működik, így például a Sportról szóló 2004. évi I. törvény (Sporttörvény) is meghatározza a sporttal kapcsolatos alapelveket, a sportszervezetek működését és a sportolók jogállását. Ezenfelül a Polgári Törvénykönyv, illetve a Büntető Törvénykönyv egyes rendelkezései is érvényesek a sport világában, különösen szerződéskötés, szponzoráció, versenyeredmények védelme vagy éppen a dopping elleni fellépés területén. Fontos, hogy az egyes sportági szakszövetségek saját szabályzatai is illeszkedjenek a hatályos magyar és nemzetközi joghoz, így biztosítva a sport tisztaságát és az esélyegyenlőséget.

A szakszövetségek – például a Magyar Labdarúgó Szövetség – licenc szabályzatot hoznak létre, amely előírja a kluboknak, hogy bizonyos pénzügyi, infrastrukturális és sportszakmai követelményeknek megfeleljenek. Ez alapján adják ki a játékengedélyt, amely nélkül a klub nem indulhat az adott bajnokságban. Ha a klub nem teljesíti az előírt kritériumokat, a licencet megtagadhatják vagy visszavonhatják.

Egyéni sportban, például teniszben, a sportoló maga felel a szabályok betartásáért, és ha durva, veszélyes cselekményt követ el, polgári és fegyelmi felelősségre vonható. Csapatsportban (foci, kézilabda) szintén a vétkes játékost büntetik elsődlegesen, de a csapat is kaphat szankciót (pl. csapatsport fegyelmi pontlevonás). A polgári jogi kártérítés is fennáll, ha a sértett játékos bizonyítja, hogy a másik fél szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozott kárt.

A nemi identitás és a hátrányos megkülönböztetés tilalma az egyenlő bánásmódról szóló törvényből és az Alaptörvényből vezethető le. Ezen túlmenően a sportági szövetségeknek is úgy kell kialakítaniuk a versenykiírásokat, hogy ne legyen indokolatlan diszkrimináció. Nemzetközi szinten (pl. IOC irányelvek) is léteznek szabályok a transznemű sportolók részvételére, például hormonális feltételek. Magyarországon a szakszövetségek ennek megfelelően alakítják ki a kritériumokat.

A létesítmények üzemeltetői felelnek azért, hogy biztonságos körülményeket teremtsenek a sportoláshoz, karbantartsák a gépeket, medencéket, biztosítsák a megfelelő figyelmeztető táblákat. Ha a látogató valamilyen hiányosság miatt sérül meg – például rosszul rögzített súlyzógép, csúszós padló, hiányzó mentőfelszerelés –, a létesítmény kártérítési felelősséggel tartozik. Viszont ha a vendég saját hibájából, például szabálytalan használat miatt sérül, nem jár kártérítés.

Az Alaptörvény és az egyenlő bánásmódról szóló törvény kimondják a nemi megkülönböztetés tilalmát, ami a sportban is érvényes. A Sporttörvény és a szakszövetségek szabályzatai sem tehetnek különbséget a női és férfi sportolók között a versenyhez való hozzáférésben, az edzésfeltételekben, vagy a díjazásban, kivéve, ha a sport sajátosságai indokolják a nemek szerinti elkülönítést. A bérbeli diszkrimináció tiltott, ha azonos teljesítményről van szó.