Mit jelent a fair play elve a magyar sportjogban, és van-e jogi szankciója a megsértésének?

Egyéni sportban, például teniszben, a sportoló maga felel a szabályok betartásáért, és ha durva, veszélyes cselekményt követ el, polgári és fegyelmi felelősségre vonható. Csapatsportban (foci, kézilabda) szintén a vétkes játékost büntetik elsődlegesen, de a csapat is kaphat szankciót (pl. csapatsport fegyelmi pontlevonás). A polgári jogi kártérítés is fennáll, ha a sértett játékos bizonyítja, hogy a másik fél szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozott kárt.

A sportolók is rendelkeznek a saját képmásuk feletti joggal: csak hozzájárulásukkal használható fel reklámban, termékmegjelenítésben, plakátokon. Ugyanakkor a sajtószabadság érdekében a hírértékkel bíró sporteseményekről készült felvételeket (pl. meccsjelenetek) nyilvánosságra lehet hozni a sportrendezvény tudósításának céljából, de a kereskedelmi felhasználáshoz (pl. brandépítés) már a sportoló engedélye kell. A Polgári Törvénykönyv és a Szerzői Jogi Törvény egyaránt védi a képmáshoz fűződő jogokat.

A létesítmények üzemeltetői felelnek azért, hogy biztonságos körülményeket teremtsenek a sportoláshoz, karbantartsák a gépeket, medencéket, biztosítsák a megfelelő figyelmeztető táblákat. Ha a látogató valamilyen hiányosság miatt sérül meg – például rosszul rögzített súlyzógép, csúszós padló, hiányzó mentőfelszerelés –, a létesítmény kártérítési felelősséggel tartozik. Viszont ha a vendég saját hibájából, például szabálytalan használat miatt sérül, nem jár kártérítés.

A sportrendezvény szervezője (legtöbbször a hazai klub vagy a szövetség) felelős a rendezvény biztonságáért. Ide tartozik a rendfenntartás megszervezése, a beléptetés ellenőrzése, pirotechnika tilalmának betartatása, illetve adott esetben rendőri jelenlét megkérése. A Sporttörvény és a sportrendezvények biztonságáról szóló kormányrendeletek meghatározzák a létesítményre, a beléptetőrendszerre és a biztonsági szolgálatra vonatkozó előírásokat. Ha mulasztanak, a rendezőt felelősségre vonhatják, és kártérítéssel is tartozhat.

A Sporttörvény rögzíti, hogy hivatásos sportoló az, aki sportszervezetnél vagy sportvállalkozásnál munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban, díjazás ellenében végez sporttevékenységet. Az amatőröknél nincsen rendszeres, a sportból származó bevételük, ők többnyire kedvtelésből, nem kenyérkereseti céllal űzik az adott sportágat. A hivatásos sportolókra külön szerződéses feltételek vonatkoznak, és munkajogi vagy polgári jogi szerződéseikben meghatározott kötelezettségeik, jogköreik vannak.

A szponzori szerződés tartalmazza a felmondási feltételeket. Ha a szerződés idő előtt történő felmondása jogellenes (például nincs felmondási indok), a klub kártérítést követelhet. Ez a várható bevételkiesés, esetleg marketingköltségek. Ha a szerződés megengedi a felmondást indoklás nélkül, a feleknek be kell tartaniuk a felmondási időt. Előfordulhat, hogy a szerződés meghatároz egy kötbért is erre az esetre.

Ha egy magyar edző külföldi klubbal köt szerződést, akkor az adott ország munkajogi vagy polgári jogi szabályait kell figyelembe venni, illetve a helyi sportszövetségi előírásokat. Az edzőnek be kell tartania a bevándorlási és munkavállalási követelményeket (vízum, engedély), hacsak nem EU-tagállamban dolgozik, ahol szabad mozgás és letelepedés van. A magyar adózási kötelességek a lakóhelyétől és a kettős adóztatási egyezményektől függnek.

Az Alaptörvény és az egyenlő bánásmódról szóló törvény kimondják a nemi megkülönböztetés tilalmát, ami a sportban is érvényes. A Sporttörvény és a szakszövetségek szabályzatai sem tehetnek különbséget a női és férfi sportolók között a versenyhez való hozzáférésben, az edzésfeltételekben, vagy a díjazásban, kivéve, ha a sport sajátosságai indokolják a nemek szerinti elkülönítést. A bérbeli diszkrimináció tiltott, ha azonos teljesítményről van szó.

A magyar jogban a kiskorúak védelme kiemelt jelentőségű. A Sporttörvény, illetve a gyermekvédelmi szabályok előírják, hogy a kiskorúak nem dolgoztathatók túl, edzés- és versenylehetőségeik nem korlátozhatják túlzottan tanulmányaikat. A szövetségek gyakran korosztályos bajnokságokat működtetnek, ahol adott életkor felett lehet csak részt venni. Szigorú szabályok vonatkoznak a gyermek sportolók átigazolására is, hogy ne éljenek vissza velük.